A "vonal erő."
Henry van de Velde száz évvel ezelőtti kijelentését bizonyára nem a jedi lovagok kódexébe szánta; ma nem újdonság, mint ahogyan tisztában vagyunk vele, a színeknek is erejük van.
Jól (ki)használjuk őket?
A mindennapokban kétségkívül érezzük magunkon a rejtett, vagy direkt módon reklám

céllal, sokkoló hatást kihasználó színösszeállítások, feliratok áradatát,
már-már menekülnénk előle. Egy másik végletként az emberiségnek
a panel lakótelepek felépítésével, melyek bár gondosan kitervelt
vonalakon alapszanak, sikerült megalkotnia a szürkeség, bezártság
szinonimáját. A külvilágot érzékszerveinkkel fogadjuk be, valamelyik
hiánya által hátrányba kerülünk, a kivételezettek ötnél többet is bírnak.
A képi világ esetében leginkább a látásra hagyatkozunk, bár egy
látvány ébresztheti bennünk illatok, ízek emlékét, vagy akár
tengermorajt, szélzúgást, zenét.
Festményt nyalogatni nem igazán érdemes, végigsimítani már
inkább, de lehet-e például nézése által hatodik érzéket stimulálni?
Egy műalkotás képes-e tartósan kedvezőleg hatni a szemlélőre, a
térre, melyben elhelyezték? Akár egy akkumulátor, energiát tárolni,
felvenni, leadni?
Ha igen, meddig lehet ezt vajon fokozni?
Míg kaput nem nyit egy másik világba?

A továbblépéshez válasszon a manócska pajzsán elhelyezett aloldalak
közül!

Magyar Művészeti Toplista